A karácsonyi előkészületek idejére megérkezett a hideg idő is. Ilyenkor a madárnép bajban van, mert a repüléshez rengeteg energiára van szükség, a rovarok pedig már eltűntek. A cinkék például ilyen időben szinte hajnaltól alkonyatig egyfolytában esznek.

A madarakhoz nálamnál sokkal jobban értők ilyenkor azt javasolják, hogy a cinkegolyó és a mogyorókalács mellé tegyünk az etetőhelyre szalonnát is, mert ugye az tömény zsír, vagyis tömény energia. Az pedig a madarak számára szinte azonnal hasznosítható.

Tehát megrohamoztam a hentest szalonnaügyben. Nem egyszerű a dolog, mert azért nem jó ám akármilyen szalonna! Lehetőleg ne legyen húsos, mert azt nem eszik a cinkék. Nem válogatósak, csak az számukra nem emészthető. Tehát kenyérszalonna kell! Ez azért jó, mert ezen a környéken ritka, mint a fehér holló. Viszont szerencsém van, mert segít az ünnepi készülődés, a hentes is felhalmozta a készleteket. Már csak arról kell meggyőznöm, hogy nekem a spárgás végéből kanyarítson egy darabot, mert így megspórolom a lyukasztást. Némi szócsata és pluszvásárlás után megköttetik az üzlet, és én boldogan viszem haza a spárgás szalonnavéget.

Karácsonyi meglepetésként kiakasztottam tehát a kiválasztott ágacskára. Néhány nap alatt kiderült, hogy a kékcinkék nem foglalkoznak a szalonnával, nem szeretik, ha zsíros a lábuk. A széncinkék bezzeg nem győzik egymást letuszkolni a csemegéről!