Régen írtam utoljára. Szerencsére csak az írásról feledkeztem el, a madarakról nem. A nagyon hideg napokra sikerült élelemről is gondoskodnom: csemegézhették a kedvenc mogyorófürtöt.
Cinkegolyó helyett először szotyit szórtam ki, de a madárkák hozzá sem nyúltak. Hiába, no, csak fejjel lefelé lógva esik jól! Így hát szereztem golyókat, hadd lakmározzanak. Mivel a két cinkecsapat csakis egyidőben jön enni, az élelem mellé a bunyó is garantált.
Múlt héten hétfőn fedeztem fel, hogy a szarkapár már a fészkét építi a közeli jegenyefa csúcsára. Néhány nappal később pedig két csapat vadludat láttam észak felé repülni.
A legfrissebb élményem pedig, hogy ma végre választ kaptam arra a kérdésemre, hogy hol voltak eddig a barátcinkék. Az utcánk végében figyelhettem meg egy nagyobb csapatukat, amint éhesen végigportyázták a fákat, bokrokat. Tehát jól gondoltam, átutazóban vannak csak nálunk, tavaly is ilyenkor láttam őket. Valószínűleg ők is északabbra vonulnak.
Úgy gondolom, hogy a fentiek alapján minden kétséget kizáróan kimondható: Jön a tavasz!
Már csak az a kérdés, mikor ér ide?
