Mielőtt sokan félreértenék, a madárnépet számlálom.
Vasárnap szélvihar söpört végig az országon, és ebből a mi kertecskénk sem maradt ki. Nálunk délután kezdődött, éjszaka is zengett-zúgott minden (főképpen a szomszéd palakerítése). A reggeli látvány leginkább a tájkép csata után címmel jellemezhető. Ami mozdítható volt, az szanaszét hevert a kert legkülönbözőbb pontjain. Persze a madáreleség is lepotyogott az orgona ágairól. Az idő lecsillapodott, renováltam a portát, a faggyúgolyók i s visszakerültek az ágakra. Viszont madarak nem jöttek. Egy nap, két nap, senki sem jött. Már komolyan kezdtem aggódni.
Tegnap hallottam először a széncinkéket, de látni nem láttam őket. Viszont felfedeztem, hogy az énekük alapján meg tudom különböztetni a két cinkefajt!
Ma viszont teljes a siker! Reggel jöttek a kékcinkék, és délelőtt 5 őszapó lakmározott, szokásuk szerint fejjel lefelé. Párom mesélte, hogy késő délután újra jöttek. Ebből azt gondolom, hogy nagyon éhesek lehettek, vagyis valószínűleg nem igazán röpködtek, amíg bizonytalan volt az időjárás.
Már csak a barátcinkék hiányoznak...
