Az óév búcsúztatása és az újesztendő köszöntése az emberek körében általában zajos, bulis. A magam részéről nem is szeretem az ilyen "ünneplést". Számomra ünnepibb az, hogy így az év végén meglátogatta az etetőhelyet két rég nem látott ismerősöm. Illetve három.
Az utolsó előtti napon egy vörösbegy vadászta le a macskának kitett szárazeledelt. Tudom, hogy azt nemigazán neki készítették, de belakmározott belőle. Őt tulajdonképpen tavaly tél óta nem láttam, nem is biztos, hogy ugyanaz a madár volt. De ugyanúgy egyedül volt, mint egy éve, bár akkor a cinkék által kivert magokat ette. Merthogy akkor még nem lakott nálunk macska.
Szilveszter napján pedig hatalmas csivitelés közepette két őszapó falatozott a fürtösmogyorón. Azaz csak falatozott volna, de egy "agresszív kismalac" széncinke ezt nagyon rossznéven vette. Addig nem nyugodott, amíg el nem üldözte őket. Azt már megfigyeltem, és a szakirodalomban is olvastam, hogy a kékcinkék jóval agresszívebbek, mint a nagyobbtestű széncinkék, de eddig a széncinkétől ilyet nem láttam. Eddig mindig ő maradt alul, úgy látszik, ezt unta meg.
De figyelek tovább, mert ezek szerint megint felkapott lesz a kertünk. Amitől várhatóan kevesebb rovarkártevő lesz a fákon nyáron.
Nem madár ugyan, de az év végéhez hozzátartozik, hogy szilveszterkor a folyamatos petárdázás miatt szegény kölyökkorú macska egyetlen pici lábacskáját sem merte kidugni a lakásból. Egész nap őt dédelgettük, nyugtatgattuk. Nekünk ez volt az esztendő utolsó napja.
