Hát itt vagyok újra. Hosszú volt a kihagyás, hiányzott ez az oldal. Téma volt bőven, csak idő nincs elegendő. Szerencse, hogy a madaraim itt vannak akkor is, ha éppen nem írok róluk.

Tulajdonképpen kevesebb megfigyelésre volt lehetőségem, mint eddig. A madarak délelőtt jönnek enni, én pedig zömmel dolgozom olyankor. Most megint téli szünet van, itthon vagyok, és gyakkran kinézek az ablakon.

Újítottam is, eddig csak cinkegolyók voltak, néha szalonna (amiért persze a nálam hozzáértőbbektől kaptam is rendesen), most pedig fabrikáltam egy madáretetőt is. Persze ne gondoljatok valami csuda ácsmunkára, csak egy flakonba vágtam ajtót, elhelyeztem benne az aprószemű feketeszotyit és felakasztottam a fára.

Nehezen szoktak hozzá a madarak, folyton mozog, meg nagydarab és ismeretlen is. De azért csak kíváncsiak voltak, hogy vajon mi lehet benne. Azóta egyesével szedik ki a szemet belőle, elrepülnek vele, aztán jönnek a következőért. Szóval munkás számukra így az evészet.

De a tapasztalatom az, hogy nemcsak a cinkéknek túl munkás mindig újra rárepülni, hanem nem is igazán praktikus. Legalábbis az udvarunkban folyton belefújja a havat a szél. Az ázott mag pedig nem finom.

Mégiscsak ki kell tanulnom az ácsmesterséget...